Röviden a történelemből: Monopóliumtól a szabályozott piacig
Ahhoz, hogy megértsük a jövőt, pillantsunk vissza a múltba. Évtizedekig a magyar szerencsejáték a állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. kizárólagos területe volt. A fordulópont a 2013-as Szerencsejáték-törvénnyel érkezett meg, amely megnyitotta az ajtót a magánüzemeltetők előtt. Ez azonban nem volt szabad világ. Az állam egy szigorúan szabályozott, koncessziós rendszert hozott létre.
E modell keretében néhány kiválasztott magánvállalat (mint a TippmixPro, az egykori Favbet és társaik) jelentős koncessziós díjak fejében nyert engedélyt arra, hogy online kaszinójátékokat kínáljanak a magyar állampolgárok számára. Ez egy sajátos, két rétegű piacot teremtett: egy maréknyi engedéllyel rendelkező, adózó hazai üzemeltető, és a magyar játékosok számára elérhető, nemzetközi kaszinók hatalmas szürke zónája, amelyekben technikailag jogi bizonytalanságban játszottak.
Az állam fő bevételi forrása ezek a koncessziós díjak és az üzemeltetők nettó bevétele után fizetett adó volt. Évekig ez biztosított egy stabil, kiszámítható jövedelemforrást. Ahogy azonban az online piac világszerte felrobbant – a mobiltechnológia és az élő kereskedős játékok által felerősítve – egyre szembetűnőbbé váltak a rendszer korlátai. Az állam egyre csökkenő szeletét szedte ki a teljes piaci forgalomból, miközben becslések szerint évente akár 300-400 milliárd forint potenciális adóbevétel csoroghatott ki a kezéből, közvetlenül magyar játékosokat kiszolgáló, külföldi székhelyű üzemeltetők zsebébe.